Miután beértem a házunkba Mary nénikém letámadott.
-Ki volt az a fiú Sammy?-kíváncsiskodott.
-Andynek hívják, holnap kilógunk valamerre ha nem gond. Ugye nem kell semmiben sem segítenem holnap?
-Nem gond, menj csak és nem terveztem semmit.-mosolygott rám.

Felmentem a szobámba,körül néztem. Imádom ezt a helyet, a falak szürkék, a bandás posztereim már kint is vannak a falon. A bútorok is vagy szürkék vagy feketék. Kivéve a szekrényemet, az egy öregebb nagy fehér szekrény. De nekem nagyon tetszik. Mivel az emeleten van a szobám, van egy tetőablakom is ami segítségével ki tudok mászni a cserepek sokaságára.
Lefeküdtem az ágyamra, néztem a plafont. Gondolkoztam mi hiányzik még, mert régebben nem így csináltam aztán beugrott. A zene, az hiányzik. De most valami lágyabb és nem a szokásos death metál. Gondolkoztam egy darabig mit kellene hallgatnom így hát a Three Days Grace egyik számára esett a választás. 

-Sammy!!! Ébresztő, gyere reggelizni!-kiabál Mary.

Azt hiszem elbóbiskoltam este. Lesétálok kócosan a tegnapi ruhámban a konyhába és amint megpillantom, hogy Mary nincs egyedül sarkon fordulok és visszafutok a szobámba.

-Szia Sam, mi a baj?-jön utánam a konyhából Andy.
-Nincs semmi gond, csak nem igazán szeretném, hogy láss reggel ébredés után.-motyogok a párnámba.
-Rendben, akkor lent megvárlak.

Fogtam egy törölközőt, ledobtam magamról a tegnapi ruháim és futottam tusolni a fürdőszobába. 5 perc múlva rohantam is vissza az én kis kuckómba magamra kaptam valamit, megfésülködtem és mentem is vissza Maryhez és Andyhez. 

ANDY

Csodálatos ez a lány. Nem ismerem még és nem tudok róla semmit, de érzem, hogy NEKEM Ő KELL!

Megosztás a facebookon