Miután beértem a házunkba Mary nénikém letámadott.
-Ki volt az a fiú Sammy?-kíváncsiskodott.
-Andynek hívják, holnap kilógunk valamerre ha nem gond. Ugye nem kell semmiben sem segítenem holnap?
-Nem gond, menj csak és nem terveztem semmit.-mosolygott rám.

Felmentem a szobámba,körül néztem. Imádom ezt a helyet, a falak szürkék, a bandás posztereim már kint is vannak a falon. A bútorok is vagy szürkék vagy feketék. Kivéve a szekrényemet, az egy öregebb nagy fehér szekrény. De nekem nagyon tetszik. Mivel az emeleten van a szobám, van egy tetőablakom is ami segítségével ki tudok mászni a cserepek sokaságára.
Lefeküdtem az ágyamra, néztem a plafont. Gondolkoztam mi hiányzik még, mert régebben nem így csináltam aztán beugrott. A zene, az hiányzik. De most valami lágyabb és nem a szokásos death metál. Gondolkoztam egy darabig mit kellene hallgatnom így hát a Three Days Grace egyik számára esett a választás. 

-Sammy!!! Ébresztő, gyere reggelizni!-kiabál Mary.

Azt hiszem elbóbiskoltam este. Lesétálok kócosan a tegnapi ruhámban a konyhába és amint megpillantom, hogy Mary nincs egyedül sarkon fordulok és visszafutok a szobámba.

-Szia Sam, mi a baj?-jön utánam a konyhából Andy.
-Nincs semmi gond, csak nem igazán szeretném, hogy láss reggel ébredés után.-motyogok a párnámba.
-Rendben, akkor lent megvárlak.

Fogtam egy törölközőt, ledobtam magamról a tegnapi ruháim és futottam tusolni a fürdőszobába. 5 perc múlva rohantam is vissza az én kis kuckómba magamra kaptam valamit, megfésülködtem és mentem is vissza Maryhez és Andyhez. 

ANDY

Csodálatos ez a lány. Nem ismerem még és nem tudok róla semmit, de érzem, hogy NEKEM Ő KELL!

Megosztás a facebookon

SAM

A nyár utolsó hetében költöztem a nagynénémhez. Sosem jártam még New Yorkban, mivel eddig csak néném jött el hozzánk. De mióta apám elhagyott, anyám pedig meghalt jobb ötletnek tűnt Mary nénihez költözni. Nagyon fájt mikor a kórházban kilehelte a lelkét. Meg kellett tanulnom együtt élni vele. Mary segít majd mindenben remélem. Úgy szeretem őt mint a második anyámat. 

-Sam, drágám! Mibe merültél úgy bele? - kérdezett Mary.

-Csak elgondolkodtam, hogy milyen lesz az új gimiben. Félek, hogy nem fogadnak be. Tudod...fura vagyok. - válaszoltam kétkedően.

Miután kipakoltam a cuccaimat az új szobámba, úgy döntöttem elmegyek sétálni. Nem olyan messze a házunktól találtam egy nyugodt kis utcát, mely nagyon megtetszett.

ANDY

Lassan vége a nyári szünetnek és újból vissza kell mennem abba az unalmas épületbe. A gimibe más néven. Nem igazán bírnak engem, mert teljesen más vagyok, mint ők. Én nem vagyok egy menő focista vagy pedig egy stréber sakk klubos. Én egyedül a rockerek csapatát képviselem. Remélem idén az új diák aki jön nem a többi klikkbe fog tartozni...

-Jaj, úristen! Jól vagy? Ne haragudj, elmerültem a gondolataimban.- ütköztem bele egy lányba az utca közepén.
-Persze, jól vagyok nyugi. Én sem figyeltem nagyon, nem csak a te hibád.-mondta, miközben feltápászkodott az aszfaltról.
-Amúgy Andrew Black vagyok.-nyújtom a kezem felé, hogy kezet rázzunk.
-Samantha Vintler, örvendek.-mondja nagy vigyorral az arcán.

Pár percig zavartan álltunk egymást nézve. Jól végig mértük a másik arcát. Milyen szép barna szemei vannak, bár nem és egészen barnák. Inkább sárgásbarnának tűnnek.

-Öhm..izé...nekem lassan haza kellene mennem. Már sötétedik.-biccentett a fejével az ég felé.
-Bocsánat, hogy feltartalak. Esetleg haza kísérhetlek?-kérdezem azt hiszem elvörösödött arccal.
-Persze, nyugodtan. De csak két saroknyira lakok innen.

Azt hiszem..ő is rocker. Gondolom magamban, mivel egy fekete Slipknot feliratos póló van rajta és láncok lógnak a nadrágján. Úristen..egy gyönyörű rocker lány. Létezik első látásos szerelem? Mert ha igen, ez biztos, hogy az.

SAM

EGY ROCKEEEER!!! Remélem nem hallja a gondolataimat, mert tuti zakkantnak tartana, ha tudná mi jár a fejemben. Jaj, ne..haza értünk. Most el kell búcsúznom tőle, pedig még olyan szívesen beszélgetnék vele.
-Ideértünk.-mondom zavartan, közben a karom simogatom és a földet nézem.
-Rendben.-ahogy látom ő is kissé zavarban van, mert elpirult az arca és a tarkójához nyúlt.
-Holnap ugyan ott?-kérdezem tőle, de ez buta ötlet volt. Nem is ismerjük egymást. Mi van ha egy pervezr pszichopata?
-Inkább eljövök érted és mutatok egy helyet. Bólintok.
-Okés, akkor szia!
-Szia!

Megosztás a facebookon